HARMINC

Fliry Vorru lassan lépkedett lefelé Lambda osztályú siklójának rámpáján, és félúton megállt, amikor megpillantotta a rá várakozó Erisi Dlaritet. A lány szeme invitálón csillogott feléje, jóllehet tekintete valahová mögéje révedt. Mind a mosolyát, mind a jelenlétét kellemesnek ítélte, de annyira fáradt volt, hogy egyiket sem tudta igazán élvezni.

Feléje bólintott, és továbbindult, de ezúttal határozottabb léptekkel.

- Dlarit parancsnok, örülök, hogy maga jött elém!

Erisi viszonozta a bólintást.

- Örömömre szolgál, Vorru miniszter.

- Jól látom a reménytelenséget, ami a tekintetében csillog?

Erisi szemöldöke egy pillanatra megrezzent, de erőt vett magán.

- Nem, csak elgondolkodtam, hogy egy ilyen veszedelmes ember, mint maga, egy ilyen könnyű és ártalmatlan gépet vezet.

- Ártalmatlan?

- Sokkal jobban illik önhöz egy Interceptor vagy egy bombázó, nem ez a Lambda osztályú sikló. Vorru bólintott.

- Attól tartok, ez nem egy közönséges sikló. Végeztem rajta módosításokat, úgyhogy ez az ártalmatlan hajó sokkal halálosabb, mint amilyennek látszik.

- Értem. Egy ilyen intelligens embertől, mint amilyen maga, el is vámék némi csalást.

- Maga okosnak és intelligensnek tart? - Megrázta a fejét. - Attól tartok, a gyengémre tapintott. Hízelgéssel sok mindent elér nálam.

- Mennyi hízelgéssel érném el, hogy megvédjen őnagysága szeszélyeivel szemben?

Vorru rámosolygott, és a karját nyújtotta.

- Bármennyire is csodaszép maga, Erisi, annyit nem tud ajánlani. Magát is hívatta?

- Igen - Erisi hangja morgássá mélyült. - A konvoj, amit az Avarice kísért, három tanker nélkül tért vissza.

Vorru bólintott, miközben végigmentek a magas, szürke folyosón. A gyors berendelést nem kísérte magyarázat, de Isard haragját egyes-egyedül a Zsiványkommandó további ténykedése válthatta csak ki.

- Yonka kapitány mivel magyarázta a veszteséget?

- Nem hiszem, hogy szolgált volna magyarázattal - rázta a fejét Erisi. - Amennyire ki tudtam venni a hallottakból, az Avarice sem tért vissza a konvojjal.

Vorru összerezzent, és a nyakán meredezni kezdett a szőr.

- Antilles képes volt elvenni az Avarice-t? Igaz, az alderaani hadicirkáló már az övé.

- Nem hiszem, hogy megtette volna, még a cirkáló birtokában sem. Semmi nyoma a jelentésekben annak, hogy harc folyt volna a térségben. Magának, miniszter, erről többet kell tudnia.

- Szólíts Flirynek, Erisi! Együtt szenvedjük el Isard dühét, tegeződjünk hát! - Vorru megnyomta a turbólift gombját, és amikor kinyílt az ajtó, belépett a fülkébe. - Amennyire tudom, az Avarice-szal mindig simán mentek a dolgok. Yonka kapitány elvégezte a feladatát, meglátogatta a szeretőjét az Elishandruu Picán... a moff feleségével hetyeg, a moff meg azt hiszi, hogy a hotel tulajdonosával szűri össze a levet. Az Avarice ilyenkor orbitális pályán marad, majd folytatja az útját.

- Valami nyilván nem úgy ment, ahogy megszoktuk, Fliry. - Erisi kissé megszorította Vorru karját, amikor a lift lassulni kezdett. - Már csak azt kell kitalálnunk, ki lesz ezért a felelős?

Vorru kinyújtotta a kezét, és mielőtt a lift teljesen megállt volna, megnyomta a vészgombot. - Rendszeresen ellenőrzöm a turbólifteket, ezért tudom, hogy itt biztonságban vagyunk. Miután mindketten ugyanannak a veszélynek vagyunk kitéve, feltennék egy kérdést. Te is úgy gondolod, hogy a madam direktor nem úgy látja a dolgokat, ahogyan mi?

Erisi szeme összeszűkült.

- Te is gyanítod, hogy megőrült?

- Igen.

- Szerintem is. - Erisi megfordult, és szembe állt Vorruval. - Antilles felőrölte az idegeit. Ha nem végez vele gyorsan, Isard elpusztítja a Thyferrát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Isard nem képes leszámolni Antillesszel, ellenkezőleg, sokkal ádázabbul veti rá magát.

- De neked biztosítékot adott arra vonatkozóan, hogy bármi is történik, a bactakartell életben marad.

- Igen. A gondolataimban olvasol.

- Csak azért, mert egy hullámhosszon vagyunk. – Vorru megint megnyomta a vészgombot, mire az ajtó kinyílt. - 286

Nézzünk szembe bátran a sorsunkkal, és tervezzük meg a jövőt, bármilyen legyen is az!

Amint Isard ajtaja közelébe értek, Vorru feltartotta a kezét, mire Erisi megállt. Előreengedte a lányt, majd ő is belépett, és mélyen meghajolt Isard felé.

- Jöttem, amint tudtam, madam direktor. - Arra várt, hogy Isard a nyakába ugrik, de csak bólintott feléje.

Isard meglóbálta a kezében a holoprojektor távirányítóját, és hagyta, hogy a mosoly felfelé görbítse egyenes vonalú száját.

- Jó, hogy Dlarit parancsnok is itt van. Így csak egyszer kell elmondanom. - Egy meghatározatlan pont felé mutatta a távirányítót, mire megjelent előttük Yonka kapitány életnagyságú hologramja. - Ez itt az árulás színjátéka.

- Ysanne Isard igazgató asszony, sajnálom, hogy ezt az üzenetet nem személyesen adom át, de ennek nincs jelentősége. Mialatt önnek dolgoztam, megtanultam, hogy ön végtelenül önző, rossz szándékú és irracionális személy, aki meggondolatlanul reagál az eseményekre, és csak a látszatra ad. Nem állítom, hogy ezek a tulajdonságok nem felelnek meg a Császár talpnyalóinak, de korántsem alkalmasak arra, hogy valakit nagy, úgymond adequate vezetővé tegyenek.

A tény, hogy Vorru katonás szabású, de rangjelzés nélküli ruhát viselt, nem lepte meg Vorrut. Yonka nem fogja feladni katonai múltját, csupán elválik Isardtól. Az első minokk, amelyik kiszáll a hajóból, elég az atmoszférában. Yonka nyugodt, de határozott hangja tökéletes kontrasztban állt az Isardban egyre növekvő dühvel.

- Éppen ezért arra a következtetésre jutottam, hogy az ön további szolgálata a gonoszság jóváhagyását és támogatását jelentené... ami egyébként a Császár, Darth Vader vagy Xizor herceg gonoszságához képest már jelentéktelen. Őszintén remélem, hogy a milliárdok, akiket megkínzott, hasonló vérszomjjal vetik majd magukat önre. Ezennel bejelentem, hogy kilépek a szolgálatból, és megtagadok mindent, amit ön képvisel. Az Avarice legénysége mindenben követ engem. Amikor bejelentettem nekik a döntésemet, örömükben elkaptak egy Lambda osztályú siklót, és megsemmisítették.

Yonka összekulcsolta a kezét a háta mögött.

- Tudom, hogy mindent elkövet majd, hogy megtaláljon és megsemmisítsen minket. Kétségtelen, hogy a Virulence és a Lusankya birtokában erre képes is volna, de nem lesz rá lehetősége. Szolgálati időmet többnyire a Peremvidéken töltöttem... ismerek olyan világokat és rendszereket, melyeknek ön soha ne jut a nyomára. Kutasson az Avarice után, és védtelennek találja magát az ellenségeivel szemben, akik már alig várják a halálát.

A képmás szürke statikus köddé halványult, Isard pedig Vorru felé fordult.

- Egyszer azt mondta, van neki egy szeretője.

- Igen - bólintott Vorru. - Az Elishandruu Picán.

- Öljék meg! - mondta Isard halkan, és Vorru legnagyobb meglepetésére haragjában ezúttal nem cifrázta a mondanivalóját. - És minden gyerekét, rokonát.

- Yonka családját ne?

Isard felhorkant.

- Ezt a hologramot alig három órája kaptam. A legénység családjainak felkutatása akkor kezdődött. Emlékezzen rá, hogy mint a Hírszerzés igazgatójának, ez rutinfeladatot jelent! Azt máris megállapítottam, hogy a szeretőjének nyoma sincs a fájlokban. Ugye nem tette el őket magánhasználatra, Vorru miniszter?

A kis ember félig behunyta a szemét.

- Mielőtt a számítógéphez ülök, mindig engedélyt kérek, madam direktor. - Ártatlanul széttárta a karját. - Csak tudni akartam, hogy a nyomába akar-e eredni. Gondolja, hogy befolyásolta a döntésében?

- Nem, persze hogy nem. - Isard karba fonta a kezét. - Azért fog meghalni, hogy fájdalmat okozzon Yonkának. Hologramot készítek a kivégzéséről, és lejátszom Yonkának, ha rákerül a sor.

- Ahogy óhajtja, madam direktor. - Vorru meghajolt, mialatt válaszolt, de magában sajnálta. Aellyn Jondi addigra már messze lesz, csak hogy bosszantson téged, Jégszív. - Az Avarice távozása különleges helyzetbe hozott minket. A konvojainkat kísérő hajók száma a felére csökkent, hacsak nem akarja a Lusankyát levenni az orbitális pályáról, és hadrendbe állítani.

Isard vörös szeme felett megemelkedett a szemöldöke.

- És védtelenül hagyjam a Thyferrát, hogy Antilles megtámadja, s hatalmat adjon az Ashern kezébe? Maga ostobábbnak tart engem, mint Yonka.

- Dehogy, madam direktor, csupán tisztában vagyok vele, hogy nehéz döntések előtt áll.

- Éppen ezért kérem a tanácsát, Vorru. - Isard mereven Vorrura nézett, aki egyből elvörösödött. - Igaza van, nem tudunk egyszerre kíséretet biztosítani a konvojok részére, és fellépni a helyi felkelők ellen. Mindamellett, ha nem teszünk semmit,. Antilles felbátorodik, és meggyőz néhány világot, hogy csatlakozzon hozzá. Akkor pedig túlerőben lesznek. S nekünk akkor végünk. Ennek fényében csak egyetlen megoldást látok.

Vorru félig lehunyta a szemét. Nem fogja megadni magát, tehát újabb atrocitásokat tervez.

Isard lassan elmosolyodott.

- Azt hiszem, éppen maga volt, Vorru miniszter, aki azt mondta, hogy addig nem tudjuk megsemmisíteni Antillest, amíg nem tudjuk, hol van a támaszpontja. Azt is mondta, hogy az emberei ennek felderítésében mostanáig azért voltak eredménytelenek, mert Antilles rendkívül óvatosan szervezi meg a portéka átvételét, és a támaszpontra csak azt engedi be, akiben maradéktalanul megbízik.

Vorru bólintott.

- Ez a helyzet, madam direktor.

- De nem sokáig. Antilles azért tudott mostanáig cselekedni, mert volt rá ideje. De én megvonom tőle az időt. A Lázadók is akkor voltak a legerősebbek, amikor nem nehezedett rájuk nyomás, és a saját időbeosztásuk szerint cselekedhettek.

Megtalálta a módját, hogyan lehet megsürgetni őket? - kérdezte Erisi.

Vorru a saját gondolataival volt elfoglalva.

- Egy ártatlan világ megfenyegetése célravezető lehet, de számottevő csapatokat kiküldeni azt jelentené, hogy a Thyferra védelem nélkül marad.

Isard győzelmesen felnevetett.

- Egyikük sem érti, miről van szó. Megtaláltam a módját annak, hogy Antillesre nyomást gyakoroljak, ugyanakkor megerősítsem a Thyferra védelmét. Elemeztem a bactatermelés mutatóit, és megállapítottam, hogy a százszázalékos termeléshez elegendő egymillió-nyolcszázezer vratix munkája. Ez azt jelenti, hogy több millió felesleges vratix él a földön. Elrendeltem, hogy mától harminc napon át naponta ezer vratixot internáljanak. Ha a hónap lejár, valamennyit megölöm, és attól fogva napi kétezret internáltatok. Mindezt addig folytatom, amíg a számunkra szükséges létszám marad csak, vagy ameddig Antilles közbe nem lép.

Isard széles mosolya jelezte, mennyire büszke a tervére, és Vorru azon kapta magát, hogy egyetért vele. A terv egyszerűsége folytán akármelyik pillanatban bevezethető, és cselekvésre kényszeríti Antillest. Ettől majd előbújik az odújából, és elárulja, hol a rejtekhelye.

Erisi feltartotta a kezét.

- Madam direktor, úgy vélem, ezzel csak a Thyferra vesztét okozza... és azt a látszatot kelti, mintha csakis az Ashern ellen akarna fellépni. Ha nyíltan intéz kihívást Antillesszel szemben, az ennek megerősítését jelenti. Ő nem ostoba, óvatos lesz, és ezúttal nem sok gondolkodnivalója akad.

Vorru szinte azonnal közbeszólt.

- Kitűnő a javaslata, madam direktor. Ha a helyiektől szivárog ki az akció híre, az egész olyan színezetet kap, mintha ön titokban cselekedett volna. És akkor Antilles úgy fogja érezni, hogy közbe kell lépnie. További előnye, hogy ezáltal alkalmunk nyílik felderíteni Antilles kommunikációs hálózatát, és ezzel is közelebb kerülünk a támaszpontjához.

- Valóban, ezeket az előnyöket is figyelembe vehetjük. Noha utálom ezt a módszert, elhallgatom Antilles előtt a dolgokat, ezzel kifejezem a megvetésemet, azt, hogy arra sem méltatom, hogy tudassam vele, mire készülök. - Isard széttárta a kezét, majd összefonta az ujjait. - Méltányolom tervem értékelését. Holnap nekilátunk.

Vorru elmosolyodott.

- Figyelmeztetem az embereimet, hogy mostantól fokozottan figyeljék Antillest.

Erisi is elmosolyodott.

- És az embereim készen állnak, hogy szembeszálljanak a Zsiványkommandóval, akár itt, akár az ő bázisuknál.

- Kitűnő. - Isard mindkét kezét ökölbe szorította. - Egy hónap. Ennyit adok Antillesnek. Azután meghal. És ha végeztem vele, a Birodalom ismét felemelkedik, és visszaáll a dolgok természetes rendje.